A Marvel és Hollywood közös futószalagjáról újabb képregényadaptációs koprodukció gördül le, ám emezt már nem fogja oly könnyen benyelni a világ közönsége, mint pl. Pókember ideológiamentes kalandjait. Íme az amerikai szuperhazafi, Amerika kapitány!

Háborús időkben körültekintő az ember

Ettől függetlenül óvatosak az alkotók, nem erőltetik agyon az újvilági nacionalizmust. Egy olyan nemzetközi közegben, amelyben a hangulat enyhén szólva nem áll Amerika pártján, nem fognak egy, az USA felsőbbrendűségét hirdető filmet a Föld mozilátogatóinak multikulturális pofázmányába tolni. Szolidan adagolja Joe Johnston filmje a patriotizmust, össz. egy jelenetben tapsolják meg a főhős tökösségét, és ez a főhős természetesen szimbólum, akarják ezt a tényt akárhogyan is kisebbíteni a filmkészítők. Mert hát ugye első a bevétel, és az afganisztáni moziba járó (itt persze csúsztatok, arrafelé gondolom a kalózkamerás verzió dívik) egy szuperamerikai láttán valószínűleg visszakövetelné a tízdrachmás, vagy mittudomén milyen pénznemű belépti díjat.

A tornából felmentettek filmje

A film képregényadaptáció, méghozzá része annak a marketinges mestertervnek, miszerint a Marvel összes híresebb szuperhősét meg szeretnék ismertetni a képregényekben járatlan nagyközönséggel (a képregényekben jártasaknak meg egyszerűen csak a kedvére akarnak tenni), mielőtt 2012 nyarán az egész csapatot beleterelik ugyanabba az óriási költségvetésű produkcióba (The Avengers). Vasember, Thor és a Hulk már ki lett pipálva, és most a politikai okokból legneccesebb, Amerika kapitány van soron.

 

Dúl a II. Világháború, és Steve Rogers (Chris Evans), a nagyszívű, ám nyápic fiatal srác mindennél jobban szeretne harcolni, a hazáját megvédeni – csakhogy testi gyengesége miatt a sorozóbizottság újra és újra alkalmatlannak nyilvánítja. Dr. Erskine (Stanley Tucci), a német tudósmenekült siet Steve segítségére, és egyességet ajánl neki: ha Steve hajlandó magát egy, az amerikai kormány által támogatott tudományos kísérletnek alávetni, be fogják sorozni. Steve rááll az üzletre, és így lesz Steve Rogersből Amerika kapitány - az egyszálbélű, alacsony fiúból szálfatermetű, fantasztikus fizikai adottságokkal rendelkező harci gép, aki példát mutat a katonáknak, és emberei élén szembeszáll a még Hitler hatalmát is megdönteni kívánó Vörös Koponyával (Hugo Weaving). Utóbbi ugyanannak a szuperhős-szérumnak volt korábban a kísérleti nyula, amely Steve-ből is izomembert csinált, a különbség kettejük között mindössze a szer hatásában mutatkozott meg (Hogy hogyan? Vörös Koponya neve magáért beszél.)

Az "áccerűség" előnyei és átka

Az Amerika kapitány régi vágású háborús akciófilm – a sztorija nyílegyenes, nincsenek benne idegesítő, ironikus kikacsintások, vagy agyalágyult, posztmodern ironizálás. Ez az, ami szimpatikus benne – mintha Johnston húsz évvel ezelőtt készült filmjének, a The Rocketeer-nek csinálta volna meg most a folytatását: az szintén egy patyolattiszta hőstörténetet mesélt el, egy fiú kalandjait, aki képességei és becsületes természete révén elnyeri a szerelmet és a dicsőséget. Steve Rogers hasonló, rendkívül könnyen átlátható figura, ez természetesen pofonegyszerűvé teszi a vele való azonosulást: tisztességes a végtelenségig, önfeláldozó és megbízható. Nem antihős, hanem igazi hős. Sajnos a történetnek és a karakternek ez az egyszerűsége megfosztja a filmet annak esélyétől, hogy bármilyen szempontból emlékezetes maradhasson: egyetlen olyan jelenetet sem tartalmaz, amely hosszútávon az agyba vésődne. Két óra totálisan tét nélküli, talán túlságosan is habkönnyű szórakozás után, a moziból kitámolyogva a film sztorijának emléke máris halványulni kezd, és lefogadom, pár nap múlva már csak pillanatszilánkok szilánkjai maradnak. Az ember azért ennél vágyjon kicsit többre.

Kinek ajánljuk?
- Képregényrajongóknak.
- Az akciófilmek szerelmeseinek.
- Azoknak, akik csípik a II. világháborús mozikat.

Kinek nem?
- A művészfilmek törzsközönségének.
- Akik a Mátrixon túl nem tudják megbocsátani Hugo Weavingnek, ha valamilyen filmben szerepet vállal.
- A Bölcs István-féle képregény-gyűlölőknek.

 

http://port.hu/article/28152